Robin Hood - Bilincsbe verve

Az úgy kezdődött, hogy kiváltottam ezt az Unlimited Card névre hallgató hűségkártyát, ami havi 20 euróért korlátlan mozizást tesz lehetővé. Azóta falom a filmeket: a hétvégi termés az Iron Man 2 és a The Back up Plan volt (hogy megőrizzük a férfi-női egyensúlyt! A jó benne az, hogy az ember bármilyen csapnivaló alkotást felár nélkül megnézhet. A rossz benne ugyanez, mert mint tudjuk az idő pénz, a rossz filmre fordított idő tehát költség.

Ennél már csak az lesz költségesebb, ha mindehhez tilosban parkolunk. Akkor rögtön oda a kártya nyeresége. Nos, mivel az életben mindenen túl kell esni egyszer, jelentem, ez is megtörtént. I’ve been clampsed – magyarosan fogalmazva kerékbilincsbe vertek. Ennek költsége a már jól ismert, standard 80 euró. Még alig hevertem ki a múltkori 60-as táblánál bemért sebességtúllépés következtében kiszámlázott 80 eurós sokkot, máris itt a folytatás, a második epizód...

Csak azt tudnám, mikor tanulok meg végre a megérzéseimre hallgatni??! Vagy ha ez nem megy, legalább figyelmesen tanulmányozni a kifüggesztett táblákat. A legbosszantóbb, hogy a szándékosság legkisebb gyanúja sem merült fel tettemben, általában a mellékutcában parkolok – egyszerűen csak siettünk, és itt meg volt hely. Láttam a táblán, hogy loading bay („szállítás”) este 7-ig, de mivel mindezen aktus este 8 után történt, megnyugodva hagytam ott az autót. Gyanú szele ugyan suhant át rajtam, mikor feltűnt egy fél órára rá, hogy senki más nem parkol már a közelben, de elhesegettem a fenyegetően borús fellegeket. Hiba volt – bár a lényegen mit sem változtatott volna, mert mint utólag a büntetésről kiderült, addigra már meggyűrűzték a kis Cliót, csak nem észleltem. A csekk prózai oka: szállítás valóban csak este 7-ig, ellenben kiegészítő táblát értsd: "taxi bay from 8pm to 6am". Hahhh, micsoda csel! Remek gól! Ott a pont!

 

Legalább a film jó volt – Robin Hood by Ridley Scott, starring Russel Crowe – csak gyorsan arcunkra fagyott az éjféli mosoly meglátván a sárga ékszert. Annnnnnnnnnnnyira éreztem...!

 

Legalább az ügyintézés hatékony és roppant udvarias: telefonszám felhív, autó beazonosít, bankkártya szám bediktál, telefonszám is, mindez 5 perc se. Egy órán belül szabadulok. Fél óra múlva kapom az sms-t, és a zöld utat: free to go, please drive safe. Még jó - már csak egy gyorshajtásos 80 euró hiányzozna mára.

Öröm az ürömben, hogy Dublinban minden utcasarkon van egy pub. Persze szerda éjfélkor csak elvétve találhatóak nyitva, de láss csodát, a mozi mellett leledző, kívülről késdobálónak látszó pub ajtón belépve, egy brazil salsa esten találtuk magunkat. Élőzene, tánc, vigalom. Bajnokok ligája után szabadon. Engem is megforgattak szabadulásomra várva, csak úgy, spontán. Abban a pillanatban szinte hálás is voltam a bilincsemért!

 

Véletlenek nincsenek. És minden pofon után tutira jön egy kellemes meglepetés! Olykor több pofon után. De jön – csak tudni kell kivárni, alkalmazkodni, és hagyni, hadd vezessen a Sors! Elvégre ez a jó az életben: hogy zajlik, magától. Nem mindent tudunk kontrollálni, és valamit nem is kell!

 

Ha rajtam múlik, sosem teszem be a lábam abba a pubba, ahova most még szívesen visszatérnék!

Önmagamat is meglepő módon, az egész történeten csak mosolygok – nem csupán utólag, akkor is nevettem. Olyan szürreális volt mindez így szerda éjjel! Persze, nyilván bosszant(ott) a nem várt kiadás, főleg, hogy ma megvettem a karácsonyi repjegyem is - ennek sokszorosáért! Hiába a május, muszáj volt, mert jelen állás szerint csak AerLingus repked majd DUB-BUD útvonalon direktben akkortájt! (Hová tűntél a Ryanair? Nem bírod a magyar telet?)

 

Egy szó, mint száz: Robin Hood, McDonald’s, bilincs és salsa. Nem is lehetett volna kerekebb az éjjel!