IRsettLer

Hihetetlen, de igaz! Kultúra és Dublin együtt járhatnak , kéz a kézben! (Mindenkit emlékeztetnék, hogy ez már nem a "pozitív" blog, szóval nyugodtan lehetek ismét cinikus-irónikus. A Culture night valami olyan, mint a múzeumok éjszakája nálunk, azzal a kis eltéréssel, hogy a programban résztvevő helyszínek többsége este 10-kor, összessége pedig éjfélkor bezár . A Culture night valami olyan, mint a nemzeti kulturális örökség napjai nálunk, azzal a különbséggel, hogy egy napig tart , ami még véletlenül sem hétvége. Illetve a hétnek a vége, de péntek. Kérdem, vajon kiket céloz meg az esemény, ezzel az időzítéssel?! A turistákat? A munkanélkülieket? A gyesen lévő kismamákat? Vagy a diákokat? Nagy valószínűség szerint azonban nem a dolgozó íreket. Megkockáztatom, még a nem dolgozókat sem. Ezek nagy része ugyanis előző este már kivette a maga javát a tipikus helyi ír kultúrából, és testközelből élvezte a híres ír fekete leve(s)t valamely pubban. Arthur egészségre ! Mielőtt rosszmá...

Bármily hihetetlen, de vannak dolgok, amelyeket eltanulhatnánk az írektől. A „hogyan tűnjünk józannak 10 sör után” c. alaptézisen, tehát az iváson kívül. És ez garantáltan nem az evés. Zárójel: az ír konyhaművészet újabb gyöngyszemével találkoztam ma – babkonzervbe tunkolt pritítós kenyér. Hm. Ínycsiklandó. Főleg ebédre. Viccet félretéve, annyit szapulom őket ezen blog keretében, hogy az egyensúly helyrebillentése érdekében ez a bejegyzés csupa pozitívumot fog tartalmazni róluk - ha sikerül, 100% irónia mentesen. (A fenti bekezdést természetesen leszámítva.). Legalábbis igyekszem. Az első ilyen: a fésűs besorolás elve . Ezt komolyan oktatni kéne odahaza! Más kérdés, hogy talán azért ennyire előzékenyek, mert a) gyakran nem egyértelmű kinek is van elsőbbsége, b) megszokták , hogy a sávok néha csak úgy maguktól elfogynak . Mindenféle előzetes figyelmeztető tábla nélkül. Legfeljebb két úttestre festett nyíl jelzi, hogy „hello, 3 méter múlva nem lesz már sávod”! Döbbenet. Ezt kompenzála...

Ezzel a képaláírással jelent meg kedvenc vasárnapi újságom, a Sunday Business Post egyik kedvenc rovatában, a Post Mortemben egy cikk múlt vasárnap. Természetesen angolul. Arthur's Day: "Another excuse to drink" - kommentálta Mr Grant a képen látható frissen csapolt pintet. Félig viccesen, de annál komolyabban. Pedig könnyen lehet, hogy most éppen Ő is egy pubban dönti magába a fekete nedűt - féláron. Szeptember 24. Könnyen elképzelhető, hogy ez a hírneves multinacionális italcég marketing osztálya által kreált, világraszóló alkalom is piros bötűs ünneppé válik, előbb-utóbb, az ír naptárban. Elvégre Sir Arthur Guinness eléggé megnyomta az ír GDP-t, az exportot, sőt még a turizmust is 1759-ben kifejlesztett barna, bocsánat fekete sörével. Amely titkos receptjének ő az 5. (aki kíváncsi az első négyre, az látogasson el a Guinness Storehouse -ba, mert ez itt a reklám helye, az ott meg a söré), a titkos összetevője. Féltett titkát nyilván nem vitte magával a sírba, különben...