Válság. Alkotói...

Kedves Olvasóim!

Bár elképzelhető, hogy elegendő lenne csupán egyesszámban írni. Talán Édesapám még néha rápillant a blogomra :) nem lepne meg, ha leglelkesebb olvasóim, mint Á, vagy _b (meg persze D, E, G... Z-vel bezárólag) is elpártoltak volna a partra vetett irszettertől. Azaz settler-től. Okot és mentséget persze ezret találok, de a bármikor bevethető "nem értem rá" gránát mellett az egyéb kifogások nehéztüzérsége is csupán olaj lenne a tűzre. Ami szinte kihúnyt.

Az olvasókban és az íróban is. Megértem. Mert a helyzet az, hogy válság van. Bennem alkotói. A világban meg gazdasági. Mert én nem tudok csak úgy muszájból írni. Ahhoz belső késztetés is kell. Meg idő persze. A kettő csak ott függ össze, hogy általában, amikor ihlet volt, idő nem párosult hozzá. És vice versa. Munkahelyen mégse írhattam, ha fény derül rá, akkor mutatnak egy ajtót, hogy kívülről csukjam be plíz, és rögvest beüt nálam is a gazdasági válság. Az alkotói mellé...

(Zárójeles megj.: két hete 3 kollegától vettek búcsút. Váratlanul. A válság jegyében. Munkájuk egy része rám is oszlik. Ez most jó hír. Nekem. Addig sem én leszek a következő. Nekik persze rossz. Főleg 2 kisgyerekkel. Családfenntartóként. 70%-ot zuhanó autópiaccal. És napi szintű elbocsátásokkal. Meg az április 7-i minibüdzsével, ami mindenki zsebéből évi több ezer eurót húz ki... vajon hová teszi? Múltkor olvastam, hogy egy több gyerekes anya, átlagos keresettel, szinte jobban jár, ha főállásban otthon marad. Anyagilag alig jár rosszabbul, időben viszont határozottan jobban jár. Meg a gyerekek is. Ez azért súlyos. Persze a munkaerő piacról ilyenmód önkéntesen "elvándorló" nők azonnal pótolhatók elbocsátott, álláskereső férfiakkal... hm. Micsoda politikai csavar. Bizonyára véletlen egybeesés. Back to the last century... Zárójel bezárva.)

Jegyzetem, mint egy "hivatásos" írónak persze van ezer. Ezer sor, ezer különböző helyre firkantva. Kis notesszel járok mindenhová, már rongyosra kopott... meg lassan be is telik. (Ezért gyorsan vettem akciósan párat, mindegyiken barika mosolyog, fehér is, fekete is, stílszerűen, írszerűen. Igazából a notesz éri az ár felének 10%-át, a maradék érték a barika. De 1-2 euróért egyértelműen megérte... mind az 5! Hiába, Ápiszon nőttem fel, és azóta se nőttem ki belőle! Az Irish Ápisz pedig számomra a Hallmark... már említettem.)

Nos, alapanyag fejemben vagy papírcafatokon, már csak formába kell önteni. Idővel. Türelem. Meg elnézés. Ezúton is.

Amúgy van még egy mentségem. Szerelmes vagyok! Ez borzasztóan időrabló tényező - különösen a nyár és a hosszabbodó nappalok érkeztével. Az én szerelmem ugyanis csak viszonylag jó időben élvezhető, és napsütésben vagy naplementekor nyújt teljes élvezetet. Mindig más arcát fedezem fel, megunhatatlan. A látványa, a hangja, az illata... Kikapcsol. Elvarázsol. Bámulatba ejt. Még mindig. Újra és újra. Egyre inkább. Húsvétkor pár napra nélkülöznöm kellett... Rádöbbentem, hogy hiányzik. Elvonási tüneteim voltak. Visszatértem után első utam hozzá vezetett. És ez kezd függőséggé alakulni, mert télen kielégített heti egy alkalom is, most már hetente többször is látnom kell. Azon kapom magam, hogy munka után, ha az idő(járás) engedi, rohanok hozzá... Alig várom...

Rák vagyok. Nem csoda, hogy jól érzem magam a környezetében. A Rák víz jegy. Az én szerelmem pedig a Tenger. Malahide és Portmarnock közt. Oda-vissza. Illetve bárhol, ahol eddig megfordultam... de ide 10 perc alatt elérek bármely nap. És ez felbecsülhetetlen ajándék... Ha nem is mentség.

Mára legyen elég ennyi magyarázatnak és ízelítőnek. Holnap is lesz nap...