Jelentés Dublinból (nagy D-vel)

Először is szánom-bánom, eltűntem. Nem, ezúttal nem tévedtem el, sőt el sem raboltak, és meg sem fagyaszottak. Azaz nem tettek hűvösre, semmilyen értelemben.

Kifejtem:

a/ fagyoskodás megszűnt, mióta saját, sk., ön- azaz énszabályzós hősugárzóm van.

b/ valamint hidegre sem tettek, azaz nem csuktak le, bár tegnap éjjel egy pillantaig meginogtam ezügyben. Átestem ugyanis életem első igazoltatós-szondáztatásán.

Ráadásul külhonban. Villogó rendőrautóval megállítva. Mint a filmekben. Hajnali 5-kor. Szélben-fagyban. Körömcipőben. A rendőrbácsi, bocsánat Mr. Garda, mert véletlenül sem Police, rendkívül kedves és korrekt volt, előre közölte, hogy a "drink&drive" vétség igen súlyos, és ha megtagadom a szondába fújást, vagy az eredmény pozitív, az törvénysértésnek minősül és feljelentést von maga után. Többek között. Ilyen "megnyugató" felvezetés után nyilvánvalóan a tökéletes "zen" állapotában vártam a szonda érkeztét a meleg autóban, megszeppent barátokkal körülvéve (melyet egy másik rendőrautó hozott).

Szinte bizonyos voltam az eredmény negatív voltában, ami jelen esetben ugye örömhír lenne, de a "szinte" azért súlyos bárdként lebegett fejem fölött. Bár itt nem zéró, az az zéró, egy pohár bor vagy sör belefér... én ez előbbivel ittam, de este 8-kor. Villámgyors matematikai-biológia analitika után arra jutottam, ez max. egy konyakmeggy alkoholtartalmát jelentheti szervezetemben... így hajnalban.

Steril szonda érkezik. Bontás. Nagy levegő. Fújás. Sípszó. Türelem.

Várakozás: analysing... Hát vártam. Kb. olyan nyugalommal, mint amikor az ember a terhességi teszt eredményére vár. Csak itt egyértelmű volt, hogy melyik a jó hír. Vannak olyan másodpercek az ember életében, melyekben az idő elveszti fogalmát: vánszorognak, és óráknak tűnnek. Ez tipikusan ide sorolandó.

A verdikt: zero. Azaz tiszta. Sir Garda megköszönte, jó éjszakát és jó utat kívánt. Teljes mértékig példamutató eljárásban volt részem. Ráadásul az ír rend őre, ahogy barátnőm is megjegyezte, még helyes is volt... De ez már csak hab a tortán.

c/ a dulbini éjszakánkon amúgy valóban már csak a hab volt ez az záróakkord. Az előzmények ismeretében igazi kis csattanó. Mert, bár én "tiszta" voltam, az autóban ülő többi egyén kivétel nélkül megbukott volna a teszten. Talán szonda se kellett volna... Mert indítottunk a Radio City-ben, ahol ismét a the Spikes zenélt, ezúttal egy dedikált album is birtokomba került. Utána beugrottunk egy miseborra a Church nevű mulatóba, ami nevével és megjelenésével ellentétben nem templom. Már. Az volt. De a pusztulástól a magántőke mentette meg, és a magántőke profitot szeretett volna termelni. Azt meg perselypénzből nehéz. Borravalóból könnyebb. Így lett a Church Dublin egyik exkluzív szórakozóhelye. Csak úgy, mint a Leggs. Ami borbár, azaz wine bar. Ami a pub-tól megkülönbözteti: csak bor kapható, az minden mennyiségben, de üveges egységenként. A vendégsereg olyan szinten "dressed up", mintha bálba menne, és csak minden harmadik lány keverhető össze egy miniszoknyát öltött "kurvoid" tehénnel. Ez jó arány a pubhoz képest. :)

Másodjára: a cím kisebb plágium, elnézést drága Dh. Igazából bátorokodtam belinkelni és utalni rá, hogy azon kedves olvasóim, akik hiányolják híreimet, ne maradjanak olvasmányos olvasnivaló nélkül. Meg legalább terjesztem az igét, utólagos engedelmeddel is. Bár így könnyedén fennáll az a veszély, hogy pillanatok alatt átszoknak Rád :) De vállalom ezt a nemes kockázatot. Legalább bizonyítja, hogy valóban itt voltatok.

És azt, hogy én valóban elfoglalt voltam - vagyok. Barátok jönnek-mennek, közben még beteg is lettem, meg utaztam is - szóval nem unatkozom. És ez jó. Ezt imádom. Ez éltet. Meg az írás - igérem pótolom utólag, visszamenőleg, retrospektív. Minden IRkalandot. Amint lehet. Bár ma éjjel még egy órával kevesebb esélyem lesz rá. Mert itt a tavasz. Időszámításilag legalábbis. Számomra a tavasz nem 6 fokkal keződik. De persze minden relatív. A nulla is. Take care.

Ps: Dh, French Connection azóta is büszkén várja a fridzsben azon lelkes boramatőrök jelentkezését, akik szívesen letesztelnék a "francia dry blanc-t" - csak a multikulti kedvéért. Én ugyanis nem tartozom elsőrangú kedvelői közé. De legrosszabb esetben megfőzöm. Magamnak.

Pps: Guinness jó. Csak szeretni kell...