Irány? Dublin!
Dublin? Biztos remek hely. Csendes. Szép. Élhető. Izgalmas. Drága. Unalmas. Esős.
Az írek? Barátságosak. Csúnyák. Szeplősek. Fakók. Unalmasak. Söröznek.
Az ír konyha? Van olyan? Angolos. Ízetlen. Hízlal. Nyers (mármint a hús). (Tehát nagyjából fogalmuk sincs…)
Nos, sztereotípia hegyek pro és kontra. Rengeteg. Pozitív és negatív. A vicces, hogy olyanoknak is konkrét, kialakult véleményük, sajátos meggyőződésük van a témáról, akik ír földre be sem tették még a lábukat, sőt, még ír embert sem láttak életükben. De biztos ilyen… vagy olyan… meg az ellenkezője is.
Én, személy szerint nem nyilatkoznék addig, amíg nem jártam ott… Tehát a fentieket cáfolni, vagy megerősíteni is csak pár hónap elteltével fogom tudni. Vagy nem.
Fő a határozottság. Határozottan tudom például azt, hogy Dublin nincs eleresztve hazánkba tartó repülőjáratokkal… és fordítva. Sőt, a Dublin – Budapest – Dublin járatok száma meglehetősen limitált, korlátozott, ergo drága… főként a többi főváros nyomott fapados áraihoz képest. Különösen karácsonykor. Amikor is a jobb élet, megbecsülés, kaland, stb. reményében kelta földre „szakadt” több ezer hazánkfia egy időben szeretne a békés ünnepekre hazalátogatni.
Most, szeptember végén már csak horror áron kaphatóak jegyek a nemzeti légitársaságok járataira (Malév, BA, stb.), és ezt a horrort a fapados jegyárak is csak erősítik. Persze, jóval karácsony előtt vagy után már nincs gond, dec. 18-án vagy 26-án könnyedén (haza)repülhet bárki – de akkor meg minek? És ugye az olyan szabadságukban korlátolt szerény alkalmazottak, mint én, nem ugrálnak könnyedén.
Gondoltam kicselezem a rendszert, majd átszállással jövök Amszterdam, Párizs vagy London érintésével: oda és onnan ugyanis még mindig 40-100 eurós jegyárakkal megússza az ember (illetékkel! Ez egy fontos kifejezés lett mostanában a repülős szótáramban). De ehhez jön még a plusz reptéri transzfer, a stressz, hogy az ember nem ér át egyik reptérről a másikra, a csomagokért dupla-adózás, kétszeres check-in, stb. Egynapos program - legalább. És ugye imák kétszeresen hosszú sora, hogy a karácsonyi forgatagban el ne veszítsék a gondosan összeválogatott ajándékokat tartalmazó bőröndö(ke)t. Mindent összevetve, és excel-i alapokra helyezve az információkat, így már nem biztos, hogy megéri. Mert ugye: az idő = pénz.
Megfordult a fejemben az is, hogy esetleg Bécsben vagy Pozsonyban landolok (köszönjük SkyEurope, hogy már Te is elhagytad kis hazánkat), végülis autóval egy-két óra az otthon. De nem december 24-én este 10-kor, amikor is a gép leszáll az említett városok valamelyikében! Itt visszacsatolnék az előbb említett idő-pénz relációra.
Összegezve: még nem tudom mikor, hogyan, mivel jövök megyek az ünnepek folyamán, és főleg mennyiért, de jövök, az biztos. Drága karácsony lesz: ajándékok helyett majd repjegyre gyűjtök. (Már hallom az: úgy kell neked, megérdemled, minek kellett kimenni, majd mindjárt sajnálunk, majd biztos nem futja rá, stb. jóakaróim megjegyzéseit! Nekik üzenem: köszönöm, nem szorulok sajnálatra, csak közlöm a tényeket!)
Még egy fontos észrevétel a „repülőknek”: hosszasabb külföldi tartózkodás előtt ne dőljünk be a kvázi ingyenes fapados jegyáraknak, melyekre első felindulásunkban azonnal lecsapunk, nehogy elfogyjon! Kicsit tájékozódjunk előtte! Persze, az adókat és illetékeket hozzá kell adni, ezt mindenki tudja. De amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni: nem csak mi utazunk, hanem a csomagunk is! És ezt a tényt low-cost területen kiválóan előnyükre tudják fordítani. Aduász kezükben a poggyász-kérdés, és annak súlya. Mindez, ha a maximális 32 kilogrammal számolunk, gyakran többszöröse a jegyárnak. Alap-fapados-tézis, hogy minden feladott csomagért fizetni kell, akkor is, ha 15-20 kg-on belül vannak. Az ár változó, de alap-esetben 10-15 euró között mozog. A túlsúly ára kb. 9-15 euró / kg. Nemzeti légitársaságoknál 20-23 kg „ingyenesen” szállítható. Természetesen a jegyek általában borsosabbak, de nem mindig. Láttam már Malév Budapest – Dublin járatot 17 000 Ft-ért, egyirányban, tokkal-vonóval. Tehát: nézzünk körül! Megér(het)i.
Az írek? Barátságosak. Csúnyák. Szeplősek. Fakók. Unalmasak. Söröznek.
Az ír konyha? Van olyan? Angolos. Ízetlen. Hízlal. Nyers (mármint a hús). (Tehát nagyjából fogalmuk sincs…)
Nos, sztereotípia hegyek pro és kontra. Rengeteg. Pozitív és negatív. A vicces, hogy olyanoknak is konkrét, kialakult véleményük, sajátos meggyőződésük van a témáról, akik ír földre be sem tették még a lábukat, sőt, még ír embert sem láttak életükben. De biztos ilyen… vagy olyan… meg az ellenkezője is.
Én, személy szerint nem nyilatkoznék addig, amíg nem jártam ott… Tehát a fentieket cáfolni, vagy megerősíteni is csak pár hónap elteltével fogom tudni. Vagy nem.
Fő a határozottság. Határozottan tudom például azt, hogy Dublin nincs eleresztve hazánkba tartó repülőjáratokkal… és fordítva. Sőt, a Dublin – Budapest – Dublin járatok száma meglehetősen limitált, korlátozott, ergo drága… főként a többi főváros nyomott fapados áraihoz képest. Különösen karácsonykor. Amikor is a jobb élet, megbecsülés, kaland, stb. reményében kelta földre „szakadt” több ezer hazánkfia egy időben szeretne a békés ünnepekre hazalátogatni.
Most, szeptember végén már csak horror áron kaphatóak jegyek a nemzeti légitársaságok járataira (Malév, BA, stb.), és ezt a horrort a fapados jegyárak is csak erősítik. Persze, jóval karácsony előtt vagy után már nincs gond, dec. 18-án vagy 26-án könnyedén (haza)repülhet bárki – de akkor meg minek? És ugye az olyan szabadságukban korlátolt szerény alkalmazottak, mint én, nem ugrálnak könnyedén.
Gondoltam kicselezem a rendszert, majd átszállással jövök Amszterdam, Párizs vagy London érintésével: oda és onnan ugyanis még mindig 40-100 eurós jegyárakkal megússza az ember (illetékkel! Ez egy fontos kifejezés lett mostanában a repülős szótáramban). De ehhez jön még a plusz reptéri transzfer, a stressz, hogy az ember nem ér át egyik reptérről a másikra, a csomagokért dupla-adózás, kétszeres check-in, stb. Egynapos program - legalább. És ugye imák kétszeresen hosszú sora, hogy a karácsonyi forgatagban el ne veszítsék a gondosan összeválogatott ajándékokat tartalmazó bőröndö(ke)t. Mindent összevetve, és excel-i alapokra helyezve az információkat, így már nem biztos, hogy megéri. Mert ugye: az idő = pénz.
Megfordult a fejemben az is, hogy esetleg Bécsben vagy Pozsonyban landolok (köszönjük SkyEurope, hogy már Te is elhagytad kis hazánkat), végülis autóval egy-két óra az otthon. De nem december 24-én este 10-kor, amikor is a gép leszáll az említett városok valamelyikében! Itt visszacsatolnék az előbb említett idő-pénz relációra.
Összegezve: még nem tudom mikor, hogyan, mivel jövök megyek az ünnepek folyamán, és főleg mennyiért, de jövök, az biztos. Drága karácsony lesz: ajándékok helyett majd repjegyre gyűjtök. (Már hallom az: úgy kell neked, megérdemled, minek kellett kimenni, majd mindjárt sajnálunk, majd biztos nem futja rá, stb. jóakaróim megjegyzéseit! Nekik üzenem: köszönöm, nem szorulok sajnálatra, csak közlöm a tényeket!)
Még egy fontos észrevétel a „repülőknek”: hosszasabb külföldi tartózkodás előtt ne dőljünk be a kvázi ingyenes fapados jegyáraknak, melyekre első felindulásunkban azonnal lecsapunk, nehogy elfogyjon! Kicsit tájékozódjunk előtte! Persze, az adókat és illetékeket hozzá kell adni, ezt mindenki tudja. De amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni: nem csak mi utazunk, hanem a csomagunk is! És ezt a tényt low-cost területen kiválóan előnyükre tudják fordítani. Aduász kezükben a poggyász-kérdés, és annak súlya. Mindez, ha a maximális 32 kilogrammal számolunk, gyakran többszöröse a jegyárnak. Alap-fapados-tézis, hogy minden feladott csomagért fizetni kell, akkor is, ha 15-20 kg-on belül vannak. Az ár változó, de alap-esetben 10-15 euró között mozog. A túlsúly ára kb. 9-15 euró / kg. Nemzeti légitársaságoknál 20-23 kg „ingyenesen” szállítható. Természetesen a jegyek általában borsosabbak, de nem mindig. Láttam már Malév Budapest – Dublin járatot 17 000 Ft-ért, egyirányban, tokkal-vonóval. Tehát: nézzünk körül! Megér(het)i.
Megjegyzések