IRsettLer

Hihetetlen, de igaz! Kultúra és Dublin együtt járhatnak , kéz a kézben! (Mindenkit emlékeztetnék, hogy ez már nem a "pozitív" blog, szóval nyugodtan lehetek ismét cinikus-irónikus. A Culture night valami olyan, mint a múzeumok éjszakája nálunk, azzal a kis eltéréssel, hogy a programban résztvevő helyszínek többsége este 10-kor, összessége pedig éjfélkor bezár . A Culture night valami olyan, mint a nemzeti kulturális örökség napjai nálunk, azzal a különbséggel, hogy egy napig tart , ami még véletlenül sem hétvége. Illetve a hétnek a vége, de péntek. Kérdem, vajon kiket céloz meg az esemény, ezzel az időzítéssel?! A turistákat? A munkanélkülieket? A gyesen lévő kismamákat? Vagy a diákokat? Nagy valószínűség szerint azonban nem a dolgozó íreket. Megkockáztatom, még a nem dolgozókat sem. Ezek nagy része ugyanis előző este már kivette a maga javát a tipikus helyi ír kultúrából, és testközelből élvezte a híres ír fekete leve(s)t valamely pubban. Arthur egészségre ! Mielőtt rosszmá...

Bármily hihetetlen, de vannak dolgok, amelyeket eltanulhatnánk az írektől. A „hogyan tűnjünk józannak 10 sör után” c. alaptézisen, tehát az iváson kívül. És ez garantáltan nem az evés. Zárójel: az ír konyhaművészet újabb gyöngyszemével találkoztam ma – babkonzervbe tunkolt pritítós kenyér. Hm. Ínycsiklandó. Főleg ebédre. Viccet félretéve, annyit szapulom őket ezen blog keretében, hogy az egyensúly helyrebillentése érdekében ez a bejegyzés csupa pozitívumot fog tartalmazni róluk - ha sikerül, 100% irónia mentesen. (A fenti bekezdést természetesen leszámítva.). Legalábbis igyekszem. Az első ilyen: a fésűs besorolás elve . Ezt komolyan oktatni kéne odahaza! Más kérdés, hogy talán azért ennyire előzékenyek, mert a) gyakran nem egyértelmű kinek is van elsőbbsége, b) megszokták , hogy a sávok néha csak úgy maguktól elfogynak . Mindenféle előzetes figyelmeztető tábla nélkül. Legfeljebb két úttestre festett nyíl jelzi, hogy „hello, 3 méter múlva nem lesz már sávod”! Döbbenet. Ezt kompenzála...

Ezzel a képaláírással jelent meg kedvenc vasárnapi újságom, a Sunday Business Post egyik kedvenc rovatában, a Post Mortemben egy cikk múlt vasárnap. Természetesen angolul. Arthur's Day: "Another excuse to drink" - kommentálta Mr Grant a képen látható frissen csapolt pintet. Félig viccesen, de annál komolyabban. Pedig könnyen lehet, hogy most éppen Ő is egy pubban dönti magába a fekete nedűt - féláron. Szeptember 24. Könnyen elképzelhető, hogy ez a hírneves multinacionális italcég marketing osztálya által kreált, világraszóló alkalom is piros bötűs ünneppé válik, előbb-utóbb, az ír naptárban. Elvégre Sir Arthur Guinness eléggé megnyomta az ír GDP-t, az exportot, sőt még a turizmust is 1759-ben kifejlesztett barna, bocsánat fekete sörével. Amely titkos receptjének ő az 5. (aki kíváncsi az első négyre, az látogasson el a Guinness Storehouse -ba, mert ez itt a reklám helye, az ott meg a söré), a titkos összetevője. Féltett titkát nyilván nem vitte magával a sírba, különben...

Eltűntem, de nem vesztem el. Csupán végre hanyagolhattam a modern IT csúcstechnológiát, és szkájp meg "g", meg "free" meg mindenféle mail és virtuális kapocs helyett végre fizikailag ápolhattam fontos kapcsolataimat... Miközben ismét turistásat játszottam szülővárosomban. Jó játék. Különösen az ír turistáskodáshoz képest - mert azt is leteszteltük egy héttel előtte, így van viszonyítási alap. Az is jó volt - játéknak, de nem igazi nyaralásnak. Számomra nehezen összeegyeztethető a nyaralás (melynek nevében foglaltatik a "nyár" szó) és az esőkabátos széldzsekik kombinációja - 15 fokban. Az nem nyár. Nyár az, amikor tapad a ruha, izzad az ember feneke is, éjfél előtt lehetetlen aludni a hőségtől, és felesleges zuhanyozni, mert hatása két percig sem tart. Emellett a pihenés fogalmát is nehezen merítette ki a levezetett 2000 kilométeres rally-túra. De aktív kikapcsolódásnak tökéletes hét volt. Nekem bejött - mindenestül. És Anya sem kapott szívinfarktust az u...

Egyszer volt, hol nem volt, volt négy barát. Elhatározták, hogy felkerekednek, és meglátogatják a világ egyik csodáját. Sem a gízai piramisokat, sem a rodoszi kolosszust nem nyílt alkalmuk ezúttal megtekinteni, ez utóbbit már csak azért sem, mert egy földrengés áldozatává vált építése óta. Kis szigeten éltek, repülőre szállni nem volt idejük, ezért kénytelenek voltak helyi csodákkal beérni. Írország nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy a modern világ hét csodája közül akár csak egyet is a számlájára írtak volna a newsevenwonders 2007-es szavazásán. Ez számunkra akkor és ott érthetetlen volt. Természetesen kevés emberi alkotás érhet a kínai Nagy Fal, a jordániai Petra városa, a perui Machu Picchu, vagy az indiai Taj Mahal nyomába. Kevés az ezekez fogható világhírű emberi műremek. Ám a természet gyakran képes másféle, ugyanakkor nem kevésbé lélegzetelállító csodákra. Gyakran különbekre is. Ilyen lehet, minden bizonnyal, bár még sose láttam, a Grand Canyon. A Niagara vízesés. Vagy ...

Körpanoráma. Totális hangzás. Teljes repertoár. Volt aki azt mondta, ír létére, hogy szégyen ide, szégyen oda, neki ez a koncert igencsak bejött. Kétszer is megnézte. Nem vicc. Egyik fele sem. U2 : fogalom . Fogalmam sincs, miként alakultak élő legendává, és akarva-akaratlanul nemzeti szimbólummá, de megtették. Talán nem véletlenül. A 360 fokos európai koncert körút június végén indult útjára Barcelonából, és félidőben érkezett hazai pályára, a dublini GAA szentélybe, a Croke Park -ba. Három teltházas koncert erejéig. (Eredetileg kettőt terveztek, de azokra alig 1 óra leforgása alatt elfogytak a jegyek.) Az európai turnét pedig természetesen követi az amerikai. De talán a "hazai" eseményt semmi sem múlhatja felül. Az biztos, hogy vétek lett volna ezt az élményt flegmán mellőzni, és meggondolatlanul kihagyni. (Erről Németországban élő francia barátnőm is biztosított sms-ben egy hete, egyenesen a berlini koncertről!) A linkelt ízelítő ugyan nem helyben készült, de remekül ö...

U2 után szabadon. Vicces. Meg sunny is. Nem véres, hála a jó Égnek! Véres, csak a hús volt, amit grilleztünk a Powerscourt vízesés lábánál. (A többi környezet pusztító, autós "kiránduló-piknikező" szomszédságában...) Meg csípős is. De csak a csirkeszárnyak, azoknak meg jellemzőjük ez a számomra kellemetlen tulajdonság. Az idő átlagos ír volt. Induláskor bekentem magam naptejjel , mert alattomosan égetett a galád - elvégre nyár van, nem róható fel neki. Aztán pár óra elteltével magamra húztam a polárpulcsit a feltámadó és kitartó szél miatt. Míg nem délután 5-kor beköszöntő nyári zápor nyomatékosította bennünk, hogy game over, jobb lesz a csomagolunk, és szó szerint szedjük a sátorfánkat. Na jó, sátorfa nem volt, de az alkalmi padot és asztalt szét kellett csavarozni. Mire végeztünk, éppen elállt az Égi áldás, hogy ismét teret adjon a fénynek. De mindegy. Vasárnap lévén: weekend was over. Ráadásul egy busy fajta. Szombaton is a környéken jártunk, de akkor "golfozni...