IRsettLer

"Látom van valami, ami a szívedet nyomja... tudom, az Élet súlya... tudom, a Világ gondja..." Közhelyes, de nagyszerű. Idézet, és mégis eredeti. Nem én mondom, de nem is tagadom. Magával ragadott. Nem ezekkel a szavakkal, és nem is ezen dallamokkal. A koncertjéből több tanulságot levontam, többek között azt is, hogy születni kell a tehetséggel. Fejleszthető bizonyára, de alapból belülről fakad. Ő az. Egyéniség, mégis tömegeket ráz fel, ringat el, nevettet vagy ríkat meg. Bájos és naív, bölcs és szenvedélyes. Nem akarom tovább magasztalni, de jó helyen, jó pillanatban találkoztam vele és a művészetével. Büszke vagyok arra, hogy egy nyelvet beszélünk, még akkor is, ha angolul énekelt, és hálás vagyok, hogy beszéli a nyelvemet. A gondolataimét is. Harcsa Veronikával a brüsszeli Balassi Intézetben keresztezték egymást útjaink. Ezt persze csak én tudom, ő még csak nem is sejti. Sokan voltunk ott - mégis mintha csak nekem énekelt volna. Mintha a fejemből szőtte volna a gon...

2.2. Not a chapter number from a school manual, although it could be. Indeed, it starts a brand new one in some particular book. In my life’s one – with big lessons to learn. I owe you some explanation about numbers and 2s, as promised in a previous post. (Apologies to my Hungarian readers for writing in English this time, but it saves some precious time to redirect my international friends to the very same webpage as opposed to writing everything in 3 different languages.) 2.2. is the date when I left behind the green fields, the dark Guinness and the grey clouds. The day when I flew out from that little island that gave me so much, bringing both pain and joy to my life throughout the last 4 years. It marked numerous pages in that Book and also deep in myself. Ireland, in my view, is one of the best places in Europe for all kinds of artists, for people wanting to escape the reality of the cruel loud world out there to find some peaceful and quiet shelter and look into their...

A nagy nap előestéjén Brian Lenihan Pénzügy miniszter feltehetőleg éjszakába nyúlóan gyakorolta a „védőbeszédét”. Nem csoda, másnap „Brian-Day”, azaz Budget 2010. Én személy szerint, költségvetésre fittyet hányva hódoltam az Élet élvezeteinek és a közelgő Ünnepeknek. S-val karácsonyi pompába öltöztettük a lakást , előkerültek a Santák, a hóemberek, az aranyló angyalkák, a pirosló mécsesek, meg egy üveg vöröslő bor, hogy jobban csússzon a készülődés. Valamint a világító műfenyők: elég snassz. De ez van. Minden csak látszat. Miután az isteni nedű elfogyott, már a műfenyő is egészen pofásnak tűnt. Nem rémlik, hogy írtam-e már: íreknél nem szokás megvárni a Szentestét fenyő ügyileg. Itt 8-án beindul a hivatalos Xmas shopping szezon és előkerülnek a porosodó fenyők a padlásról, a sufniból, esetleg a szomszédos erdőből. Eleinte nem értettem, hogy bírják ki karácsonyig a lakásban, de aztán hirtelen eszembe jut, hogy itt nem fűt senki, ergo szép zöldellő ágaik ki sem száradnak. Lám ez a nedves...

NEM, ez nem egy ír-portugál labdarugó mérkőzés. IGEN, lehetne ugyan, de az minden bizonnyal simábban menne. Ez azonban népszavazás. EU-s. Gyors update: az első meccs az írek "győzelmével" zárult 2008 júniusában , azóta edz az unió összes helyi képviselője, irodája, tudósítója és tudósa, hogy kicsikarjanak a legyengített kelta ragadozóból egy döntetlent. Legalább. Az "Igen" kampány méretéből ítélve (közel félmillió google találat a lisbon treaty referendum 2009-re) azonban még egy döntetlen is vereségnek számítana. Láthatóan nagyon sokat edzett az EU erre a visszavágóra. A csapból is lisszabon folyik... el. A portugálok a legtöbb "bookmaker" szerint ezúttal IGEN esélyesek a győzelemre , bár a szélsőségesen "hazafi" Sinn Fein mindent megtesz a NEM érdekében. No-csak! Szerintük munkát nem teremt az IGEN, pusztán teret enged a külföldi munkavállalóknak, akik lehengerlő áradatába a csíkos kelta nagymacska alighanem belepusztulna. A YES pártiak szeri...

Nem nagy kaland, de aktuális! Megbírságoltak. Szabálysértésért. 3 kemény euróra. Nevetséges - az összeg is (100%-os bünti), a rendszer is. Az előbbinek örülök, az utóbbi az agyamra megy. Már említettem. M50. Fizető"kapu". Úgy kell elképzelni, hogy ha az ember használja a várost elkerülő körgyűrű N3 és N4 közötti szakaszát, akkor fizetnie kell. Vagyis minden olyan esetben, ha északról délre tart (vagy fordítva). Persze ki lehetne sorolni az N3-ra, és valahol visszakavirnyászni az N4-en át az M50-re, de az ember nyilván azért használ körgyűrűt, mert siet. Tehát nem variál. A rendszer bökkenője, hogy a fizető kapu nem létezik (a forgalmi dugó elkerülése végett), csak néhány kék alapra fehér bötűkkel felvésett felirat figyelmeztet arra, hogy "pay before 8 p.m. tomorrow". Fizetni on-line lehet, vagy néhány "boltban", amit én nem tudom, mi alapján lehet beazonosítani, meg mint uólag megtudtam, telefonon is. Késő bánat. Mert múlt pénteken Wexfordba érve ezt nem t...

Már értem, hogy az angolszász országokban miért kedvelt társalgási téma az időjárás . Azért, mert van miről beszélni. Számtalan vicces és kevésbé vicces történet alapja, oka, bűnbakja. Ha Magyarországon valaki megkérdezi, milyen az idő: az ember kinéz az ablakon, és azt mondja: kb. 15 fok, borús, esik. Ezzel a téma le is van zárva. Nincs mit firtatni tovább. Nem úgy az íreknél: talán ez az ötperces dolog kissé el van túlozva, mert olykor tíz perc is eltelik , míg változik az idő. Vagy akár tizenöt. A változás pedig jelenthet: esőt a szikrázó napsütésből, szélvihart a lágy fuvallatból, vagy derült égboltot az özönvíz szerű esőzésből. Jelenthet szórványos, szitáló esőt, ködöt, szivárványt, havas esőt, és ezek variációt – egy adott napon. És ez megmagyarázza, miért van rövid nadrág a kocogón, miért tolnak babakocsit békésen a vasárnapi apukák a szélviharban, miért teniszeznek egy szál rövidujjúban az esőben, és úsznak a tengerben mikor én széldzsekiben fázom. Nem, nem azért mert bolondok...

Megjött a bankkártyám. Persze már egy pár hete. Az AIB -be fektettem a pénzem, többen ajánlották, de igazából teljesen mindegy. Kiszámíthatatlan melyikük megy csődbe egyik napról a másikra. (Múltkoriban olvastam, hogy a magyar Citibank az ír leányvállalatba olvad be. Tehát aki odateszi a pénzét jövőre, arra az ír feltételek érvényesek… Nem tudom, mennyire megnyugtató ez. Legutóbb arról cikkeztek az újságok, hogy minden ír bank összefonódik. Az érdekes helyzetet szülne.) A banki ügyintézés amúgy viszonylag gyors: ahová én járok, ott az átlag várakozási idő kb. 1 perc. Ebédidőben . Ez abszolút pozitív. Ami viszont érdekes: mindenről levelet küldenek, nem is egyet. A bankkártya részleteit, tudnivalóit is 2-3 levélben küldték el. Egy vagyon. Aztán jelentkeztem net banking-re, azt is csak levélben vagy személyesen lehet, amiről megint küldenek 2-3 levelet, amelyből egy tartalmazza a regisztrációs számot, egy a kódot, amit utána még telefonon aktiválni kell… nem egyszerű ám. De ma már be tud...

Tegnap voltam PPS number ugyintezni. Helyszin: Dublin kozpontja, bar az epuletet meglatva, ketszer is megneztem, hogy jo helyen jarok-e, mielott beleptem. Nem igazan volt bizalomgerjeszto. Mint egy kulvarosi lepukkant berhaz. Meghogy Social Welfare Office… ennyit a joletrol. Sokaig hezitaltam, hogy busszal vagy kis Modus-szel kozelitsem-e meg az epuletet, de okulva a tomegkozlekedes par nappal korabbi viszontagsagaibol, meg azert is, mert oregszem mar, a kenyelemre szavaztam. A „parkolas nem egyszeru, am draga” tezis bizonyitast nyert, sikerult egy 3eur/h parkolohazban letenni az autot! Ez csak akkor kezdett aggasztani, amikor belepve meglattam, hogy a sorszamhuzas a regisztracios ablaknal tortenik, ahova kb. harmincan alltak sorba. Huuu, ez sokaig fog tartani… Persze a nyitvatartasi ido dolgozo-barat: reggel 9.30/ 10.30-tol este (!) 16.00.ig. Dolgozo-barat, ugy ertem, a sajat dolgozoiknak barati. Sebaj, erre mar lelekben keszultem, miutan a belga kollega elozoleg roviden es eleg borus...