IRsettLer

Belfastban két hónap alatt, két ízben voltam. Nem láttam még minden arcát, de kettőt biztosan. Egy esős, nyirkos, turistásat, meg egy napsütötte, more than local szombatot . Mindkettőnek meg van a maga sármja, de az első miatt bizonyára nem költöznék az Észak-Ír fővárosba. A második viszont annál csábítóbb... Ha nem is hosszú távra. Első látogatásomkor Belfast unalmas kisvárosnak tűnt , mely még Dublint is alulmúlja méretben, meg kultúrában. Ebben bizonyára közrejátszott, hogy télvíz idején, sötétben, esőben, szélben ejtettük meg az első randit. És olyankor minden birka fekete... vagy tehén. Mindegy. Határozottan sokat dob az összképen a tavaszi napsütés, a virágba borult fák, a kivirult emberek , a nyüzsgés, a gyerekkacajtól visszahangzó parkok. A élet, mely hirtelen visszaköltözött az anno üresen kongó utcákra. Az emberek a kávézók – pubok teraszán ülnek, újságot olvasnak, mosolyognak, beszélgetnek, sétálnak, nézelődnek, vásárolnak. Éreznek, szeretnek. Az ember ezt akkor sem tudja ne...

A múltkor lemaradt a hétvégi beszámoló fele… a Giant’s Causeway ugyanis az előző néhány soron és a csodálatomon kívül jóval többet érdemel: még több sort (igen, ez most valóban sor akar lenni, nem sör,és a címbeli parti, nem kocsmatúrát jelöl), és mások csodálatát is! Az óriások átjárója, azaz Giant’s Causeway tulajdonképpen egy panoráma útvonalat is rejt, amely a fenti jeges északi részről a tenger mentén egészen Belfastig lehúzódik: Causeway Coast . Barna táblák jelölik végig. Mondanom se kéne, de ismétlés a tudás anyja: lenyűgöző. Gondoltam már arra, hogy netes pályázatot hirdetek a „lenyűgöző” , „lélegzetelállító”, „csodálatos” szavak szinonimáinak megtalálására. A legtöbbet fevonultató nyer. Csak a szóismétlések elkerülése végett. Nos, arra dióhéjban utaltam mar előzőleg, hogy szombaton kicsit borús és esős idő kísért minket. Vasárnapra ez kiteljesedett jégesővel és hatványozottan viharos széllel. Egy élmény volt. De tényleg! Naivan azt gondoltuk ugyanis, hogy majd szépen visszat...