Paris'lib

Annnnyira nagyon tipikus Murphy, hogy nem is kommentálnám a Paris-ban töltött hétvége időjárási vonatkozását! A két héttel ezelőtti 9 fokos, szakadó esővel kísért szomorú vasárnap után megváltásként tekintettem a forró párizsi hétre.

A hőmérő azonban csak azért is alulról is alig verdeste a 20 fokot, ráadásul mindezt nyomatékosította elszórt záporokkal, fűszerezte kelta széllel és felszárította tűző napsütéssel. És ezzel együtt ismét menthetetlenül beszippantott a francia főváros páratlan atmoszférája, ragadott magával  sármos franciasága.

Párizsról jobb, ha bele sem fogok a regélésbe, mert napokig tartana - írni és olvasni is. Ezért csak néhány releváns részletet emelnék ki - olyanokat, amelyek ismét bebizonyították, hogy Parisban mindig van új a nap alatt. Megunhatatlan.

A szálloda bőséges reggeli svédasztaláról egy hétig csak a croissant-t és a pain au chocolat-t pusztítottam - most egy darabig elélek ezen péktermékek nélkül. Nem sokáig, mert ezek is olyanok, mint a város - megunhatatlanok.

A céges oktatás felért egy miniszabival: belgákkal, oroszokkal és franciákkal mulattuk végig a négy napot. Most persze iszom a levét, de persze ez akkor is megérte, mert én valami oknál fogva széles mosollyal fürdök a nemzetközi kapcsolatokban. Azt már szinte biztosan tudom, hogy előző életemben francia száműzöttként tengettem életem valahol, innen az állandó sóvárgás a Hexagone iránt... de még az is lehet, hogy valami diplomata voltam anno... megmagyarázna sok mindent ez is.

A történet szempontjából mindez persze lényegtelen. Ami lényeges, azok a tények. És olyan apróságok, amik mássá tették ezt a hétvégét - a barátokon kívül.

Hotel Rivoli: 44 rue de Rivoli. Két csillag Paris szívében, a Hotel de Ville-től egy max. két köpésre. Egyszerű, de tiszta. A tulaj a recepciós meg az éjszakai portás is egyben. Az ajtókat éjjel 2-kor bezárja, reggel 7-kor nyitja. Alkuképes. Franciául legalábbis. Foglalni csak telefonon lehet, előleg személyes (!!don't ask me how!!) vagy csekkes befizetése által. Bienvenu XXI. század! Gyöngyszem.

A Monoprix, a rue de Rivoli-n vasárnap nincs nyitva. Ez fontos, mert a napi vacsora meg a bor -ellátmányt - finom bordeaux-i potom alig 3 ejuro fejében - veszélyeztetheti. Én pl. ezzel bebuktam a leapadt francia borkészletek dublini befrissítését. Sebaj. A gasztronóm élményeket nem csak a szobai MonopRiknik meg a szomszéd boulangerie-ben szervált reggeli jelentette.

De nem ám! Ettünk mi rendesen is, franciásan, ahogy kell. Turistásan bezsúfolva az Odéon környékén valami bisztró teraszára. Négyen egyként cuppantunk a kecskesajtos salátára. Desszertnek a közeli fagyizóban kényzetettük ízlelő bimbóinkat, ahol egy adag annyi féle ízt takar, amennyit szeretnénk. Mindezen kulináris élevezeteket a porte maillot-nél talált olasz étterem már "csak" überelte. Még akkor is, ha Szajna partján magaslati levegőn fekvő, páratlan kilátással kecsegtető ám üresen komgó luxus ázsiai éttermet csak a liftből szemrevételeztük.

Vernissage, avagy galéria a 3-4. kerület határán egy kis eldugott utcában. Betekintés az igazi Parisba. Igaz, kisebb földalatti kerülővel,mésfél óra alatt értem oda Boulogne-ból. (Kisebb renoválás kavart be az átszállási ütemtervembe.) Az orosz kolléga hívott egy francia barátjának opera énekessel megtisztelt kiállítás megnyitójára. Ingyen bor (minden színból egy), bio paradicsom, pármai sonka, sajtok. Laza. Képek többszáztól - többezer euróig terjedően. Meg szobrok. Színes műanyagból. A bevételből 50% a galéria tulajdonosé. Hard core business. Paris, l'artiste.

Pont des Arts. Wroclaw és Pécs után szabadon. Lakathegyek. Színes és érdekes forgatag, különféle formában, méretben, zárkombinációval. Mindenféle szívhez szóló üzenettel.

Mint utólag bennfentes párizsi kollegáktól megtudtam: a lakatokat rendszeresen eltávolítják, hogy újabbaknak adjanak helyt. Illúzióromboló Paris.

Le Marais. Bohó, elvont, élettel teli. Bizonyos utcái. A nagy részük azonban szombat éjfékor már üresen kong. Meg kellett állapítsuk: a budapesti éjszakai életnek nincsen párja- nem véletlen jár annyi francia a Szigetre. (Nem mellesleg botlottunk Sziget reklámba is a Porte Maillot mellett.) Azért a Perla mexikói étterem happy hour-ját javaslom meglátogatni (minden koktél féláron 9 előtt, és a tapas is remek).

Utána érdemes lehet betekitenteni a közeli holland bárba: este 10-ig 6shot 15 euró. Flambírozva. Giga sörrel kísérve. Már aki... Étel szabadon bevihető, helyszínen fogyasztható - megáll az ész, de ilyen van.

Bercy Village. 14-es metróval Bercy megálló után érdemes leszállni- így a Village szájához érkezünk direkt. Javaslom késő délután meglátogatni a helyet, amikor még van élet, a boltok még tárva-nyitva, az éttermek mér tárva-nyitva és színes programok szórakoztatják a népet. Panem és cirkusz. Hiába, a jó öreg rómaiak tudták mitől döglik a légy. Semmiképp sem elkövetni azt a hibát, hogy esti szórakozának iktatjuk be a szellem kisvárost, Parndorf kisöccsét. Nagyon kicsi. És nagyon üres is lehet, ha túl későn érkezünk.

És végül a jó öreg Vélib. A párizsiak büszkesége: ingyen bicaj. Éves bérlet hiányában regisztrálhatunk akár 1 napra is. Azaz 24 órára. Parfait. Kivéve, mikor az ülése törött, vagy a fék nyikorog. Ennyi belefér 1E70-be. (vs 1 metrójegy 1E20, ha 10-es tömböt veszünk.)

És ha nem lépünk túl 1 menetben 30 percet, akkor ennyi a végső ceh is. Mi nehezített pályán mozogtunk, mert egyszerre 4 kerékpárnak találni helyet félóránként, és ez fontos turisztikai csomópontok környékén - mint az a nagy magas adótorony, nna, minek is híjják, mondjadmá- szóval misson impossible. De ezzel együtt sikerült eltekerni a La Défense-ig. Verejtékkel. Esőmentesen.

Itt megállapítottuk, hogy az élet szép. Szabadon. Paris-ban. C'est la "dolce" vie. És ennyi gyakran elég is a boldogsághoz.

PS. köszönöm a kölcsön fotókat :)