Z-űr Amdamban
Minden az üstökössel kezdődött. Igazából nehezen hinné el bárki is, de léteznek üstökösök vonatalagútban is – minden csak nézőpont kérdése. Azt hiszem, ezt most csak N érti, de Ő legalább jól szórakozik.
Ahogyan én is remekül szórakoztam a holland fővárosban pár héttel ezelőtt – és ezúton is köszönöm neki. És aki kételkedne – no nem a mókás hétvégét, hanem a fővárost illetően -, annak elárulom, hogy gyors kutatásom a világhálón alátámasztotta sejtésem: bizony ám, Hága ugyan politikai központ, de Amszterdam a szélmalmokkal és szélerőművekkel tarkított tulipános mélyföld hivatalos fővárosa. Csak a rend kedvéért. Nem hiszem, hogy irigyli AMdam Hágától a közigazgatási centrum titulust, mivel AMdam ezer másban központi szerepet tölt be. (Bár Hágában még nem jártam, szóval ezt a sejtésem támassza alá más!)
Aerlinguséknál kifogtam egy baráti akciót még hónapokkal ezelőtt, igaz, a menetrend kevésbé volt baráti: hiába, no, megvisel a hajnali 6 órás indulás. Viszont ilyenkor mindig konstatálom mekkora előny 10 percre lakni a reptértől, és mennyi időt spórol az ember, ha kézipoggyásszal meg on-line beszállókártyával utazik. Legalább fél órát. Ez hajnalban másféllel ér fel!
Nos. N. egyszemélyes fogadóbizottságként várt a reptéren – szombat hajnali 8 környékén – és felajánlotta, hogy indítsuk a napot egy coffee-val. Ezt is köszönöm neki – meg oly sok mindent, amire most itt nem térnék ki, de mosolyt csal az arcomra! A reptéri Starbucks kicsit kaotikus ugyan, a kávéja ellenben marihuána nélkül is feldob – azt mondják. Én, szokásomhoz híven, forró csokit ittam. Hiába, menthetetlen vagyok: engem nem zavar a csoki csokival. Sőt!
Vonattal hipp-hopp Zandaam-ban teremtünk, ami úgy viszonyul Amszterdamhoz, mint Swords Dublinhoz. (Most jól megmondtam... szóval, kb. mint Fót Budapesthez). Menetjegyek a reptéren válthatók (ha jól rémlik, közel 4-5 eurós áron), és mivel MINDENKI - de tényleg (!) - beszél errefelé angolul, ezért nem kell attól tartani, hogy hibásan ejtjük a holland kisokos szavait, és véletlen például Rotterdamban landolunk. Ami még véletlenül SEM Hollandia fővárosa!
Zandaam álmos, de kellemes kisváros - kiváltépp így szombat reggel, amely csak 11 körül kezd ébredezni. Utunk, a csatorna mentén, a sarki a szupermarketbe vezetett, mivel itt vasárnap - Swords-zal ellentétben – a boltok zárva tartanak. Ami azonnal szembe ötlik: a hollandok sudár magas testalkata (hiába, íreknél ettől teljesen elszoktam – amúgy ez a férfiaknak kifejezetten jól áll, a nőknek már kevésbé) sportosan lezser öltözködése (detto) és a rengeteg kerékpár.Valóban rengeteg!!!
Persze ez sztereotípia, mindenki tudja, de valahogy mégis folyamatosan szembeötlik.
Éppen úgy, mint Dublinban a miniszoknyás, tűsarkon botladozó Miss Piggy-k tömkelege.
Nem lehet rá felkészülni!
Dél tájékán elindultunk, és nyakunkba vettük a várost. Az időjárásra nem lehetett különösebb panasz: borongós, szeles, kicsit napos, kicsit esős – szóval a Dublinban megszokott, na.
Lehetett volna sokkal rosszabb is! Ez egyáltalán nem akadályozott meg abban minket, hogy lejárjuk a lábunkat. Ez érdekesebb is, meg olcsóbb is. A helyi tömegközlekedést villamosok uralják – és természetesen kerékpárosok! Ezek bármelyike, bárhol felbukkanhat, szinte a semmiből is (a villamossínek keresztül-kasul szelik a macskaköveket, szintbeli különbség nélkül), és általában elsőbbséget élveznek.
De ha nem, akkor is mi húzzuk a rövidebbet – érdemes tehát odafigyelni rájuk! Amszterdam gyalogszerrel könnyedén bejárható város – mint Dublin – nem érdemes tehát a borsos 2.5 eurós vonaljegyet megvenni, amivel 1 órán át villamosozgathatnánk ugyan, de a kérdés: hová? Mert annyi idő alatt 3x körbe érünk a városon.Bliccelni viszont nem igen lehet – nem mintha akartunk volna... – mert komoly beléptető rendszerrel vannak ellátva ezek a kék óriáshernyók, és nem mellesleg szemfüles jegyárusokkal, akik kis kabinjukban a villamoson magán értékesítik borsos portékájukat – a felszállásra használandó ajtóval szemben. (Figyelem, leszálláshoz kötelező másik ajtót igénybe venni, amihez szigorúan át kell vágni a fél villamoson – és az utunkba kerülő embereken. Ez mondjuk egy megálló igénybevétele esetén pont lehetetlen. Na, ezért sem érdemes villamosozni!
A séta másik előnye, hogy így el lehet égetni a reggeli forró csokival bevitt kalóriákat! Ez oly annyira jól sikerült, hogy kora délután már farkaséhesen vetettük be magunkat a Leidseplein első szembe kerülő american style éttermébe, ott is konkrétan valami kalóriaszegény, nagy adag krumplira és steakre fűlt a fogam... Mindegy, csak laktasson! Hozzá az elkerülhetetlen Heineken dukált, meg persze az eklektikus belső design. Leírhatatlanul eredeti.Nem úgy mint a holland konyha, amely az ír ikertestvére is lehetne: mivel nem létezik. A leghosszabb sor egy No.1 sült krumplis előtt kígyózott a pályaudvar közelében. Tiszta Dublin. Mindenevők! Bár találtunk egy "tradicionális echte holland" éttermet, sőt szakácskönyvet is, de belelapozva én nem találtam eredetiséget. Leszámítva a finom sajtjaikat!
A fentiek viszont remekül tükrözik, hogy Amszterdam miért is nem a Parlament székhelye, hanem a művészeté! Ennyire bohókás hellyel és emberekkel nehezen férne össze a törvényhozás komolysága! A város igazi kincsesbarlang régiségekre, művészeti tárgyakra, festményekre, eldugott kis antikváriumokra vadászóknak. Kisebb-nagyobb galériák, múzeumok, éttermek (természetesen a világkonyha minden ízével) és filmszínházak szegélyezték utunk lépten-nyomon, de van itt igazi komoly Operaház is, ha nem is olyan klasszikus értelemben vett.
A Van Gogh múzeum kissé borsos 14 eurós belépője ellenére egy melegen javasolt kitérő - főleg az impresszionizmus csodálóinak. Mint én. Záróra felé a sor is rövidebb, de azért másfél órát legalább érdemes rászánni!
A dutch fővárosban semmi sem klasszikus. Egy igazi melting pot, kultúrák és nemzetek olvasztótégelye. Liberális művészeti fellegvár és egyetemi központ. Az átlagéletkor nem tűnt többnek 30-35 évnél – de valószínűleg azért sem, mert itt a középkorúak is úgy öltözködnek, mint ha húszévesek lennének. Ízlések és pofonok. Itt senki nem fog megszólni érte!
Amszterdam – Dublinnal ellentétben – nem csupán kulturálisan, hanem építészetileg is egy kis ékszerdoboz. Itt sincsenek ugyan hatalmas felhőkarcolók – illetve elvétve csupán – jellegzetesen keskeny házikói egységes városképet alkotnak, ám különféle, díszes homlokzatuk mégis egyedivé varázsolja őket.
A választhatóan egy/másfélórás, akár éjszakai csatorna-hajókázás kötelező helyi program - turistáknak. De élvezetes és tanulságos. Igaz egy-egy kanyarban kicsit szűkös... Főleg, ha jönnek szembe! Ráadásul négy nyelven is elmondják ugyanazt - ismétlés a tudás anyja alapon - így a multikulti világpolgár a végére már maga is vezethetne túrákat.
Ha valamiből még sok van errefelé, a kerékpárokon kívül, azok a következők.
Tulipánok – minden mennyiségben, formában, színben, kivitelben, a hagymától a konzervdobozoson át a vágottig.
Fapapucsok – akár plüssből, mamuszként, vagy eredeti fából minden kétséget kizáróan a turisták kedvéért.
Sajtok – ezerféle színben, kiszerelésben, ízben az echte Gouda, Masdaa es Edam legkülönfélébb formáival.
Csatornák - melyek sok-sok „nagykifliként” ölelik körül a várost és parkjait, és számtalan lakóhajónak adnak otthont.
Valamint Coffeeshopok... Ez utóbbiak még véletlenül sem keverendőek össze a klasszikus kávézókkal, amiből szintén van nem kevés. Coffeeshop N szerint leginkább a „Red Distrit-ben” található, de mint arról volt alkalmunk meggyőződni, nem csak ott – avagy a Piros Lámpás Negyed határai igencsak kitolódtak....
Ha már itt tartunk, két dolgot említenék meg erről a „tiltott zónáról”, melyet amszterdami látogatása során mindenki útba ejt, akár bevallja, akár nem. Sőt, van, aki kifejezetten ezért érkezik. A „kirakatok”ban igen hiányos öltözetben ücsörgő-ácsorgó cigiző-mobilozó leányok –asszonyok látványát kétlem, hogy bárki is vonzónak, avagy erotikusnak tartaná. Ahhoz túlságosan naturalisztikus húspiac az egész, de ízlések és pofonok! Mindenki másra gerjed. A látvány eléggé leírhatatlan, ezért nem is próbálkozom a felvázolásával - ahogy helyszínen sem próbálkoztam a fényképes megörökítésével. Nem akartam botrányt!
Az azért eléggé ambivalens érzéseket támasz, hogy a negyed közepén áll egy templom - még ha tudjuk is, hogy nem egy vallásos, és főként nem katolikus nép a holland - ami éles kontrasztként virít a vöröslámpás erkölcsi fertő szívében, a spacecake-t árusító coffeeshopok tőszomszédságában. Vallástól függetlenül szembetűnő ellentétpár - de kiválóan szimbolizálja Amszterdam liberális mivoltát: itt minden békében megfér egymás mellett.
Az biztos, hogy a liberális tolerancia szobrát könnyedén mintázhatnánk a városról, ha mintázható lenne efféle építmény.
De ilyesmi nem ékesíti a várost. Sok másféle műremek azonban igen. Kortárs és klasszikus egyaránt. Legyen az múzeum, színház vagy pályaudvar. És a macskaköves utcák monoton szépségét a csatornák mellett olykor egy-egy kisebb-nagyobb park is megtöri. Zöldben, harmóniában, csendben. Ott jártunkkor éppen csak bimbóztak a virágok és rügyeztek a fák, de lelki szemeink előtt már láttuk magunkat egy kellemes nyári délután keretében heverészni a fűben, egy kellemes könyv, vagy szerencsésebbek esetén egy Kedves társaságában, hallgatva az éppen aktuális zenei fesztivál repertoárját, figyelve a vadkacsák táncát, és élvezve az életet.Mert Amszterdam erről szól: az élet élvezetéről - és ehhez minden feltételt biztosít is.
Enjoin(t) life, ahogy a helyi szlogen mondja.
Akár a Fűben ül a Nyuszi, akár nem... :) Happy Easter!
Ui:bocsánat, a bejegyzés két hete postolásra vár, de a képek beillesztése kisebb problémákat idézett elő. Sorry for delay.
Megjegyzések